
Szerencsésnek mondhatom magam
Itt ücsörgök a kanapén és azt érzem, le kell írnom: szerencsésnek mondhatom magam. Most kifejezetten a munkámra gondolok.
Jópár évbe tellett, mire kialakult ez a helyzet az életemben és őszintén szólva a régi munkámban, a vendéglátásban is szerettem dolgozni, jól éreztem magam, de most megérkezett a könnyedség is.
Tolmácsolok, fordítok német – magyar nyelven, legtöbbször tudatosság témában és a fizikai valóság hivatalaiban, kirándulásokat, kurzusokat szervezek, ha kell tolmácsolok másoknak és magamnak is, kurzusokat tartok, közben hanganyagokat készítek, könyvet írok, gazdagítom a Boldog Élet Mesterfokon programunkat, és ha kell, akár fát hasogatok… Sokoldalú, összetett, rövidebb, hosszabb projektek, néha leírni is sok, mennyi minden van itt, aztán meg azon jár az agyam, hogy ezeken kívül mi inspirálna még – mondjuk megismerni a Tarot világát… Mi más is lehetséges még?
Ami elengedhetetlen ehhez a sokszínűséghez, hogy folyamatosan kommunikálok az Üzletemmel, kérdezem , meghallgatom és figyelek a válaszaira:
Mit tehetek, miként létezhetek ma érted, kedves Üzletem?
Mit tehetsz, miként létezhetsz ma értem, kedves Üzletem?
Milyen könnyed, örömteli hozzájárulás lehetünk egymásnak?
Milyen csodálatos kalandjaink lehetnek ma?
Mit választhatok ma, ami hozzájárulás lehet neked, kedves Üzletem?
Ha választok valamit, az abba az irányba visz, amilyen életet élni szeretnék?
Mi mindent fogadhatok be tőled, kedves Üzletem?
Valahogy így voltam a mostani utam választásával. Nem tudtam, mi történik itt. Nem tudtam, mi mindent választhatok és nem tudhattam, milyen örömteli kalandokban lehet részem.
Csak választottam, mert érzékeltem, hogy hozzáad a világomhoz – úgy, ahogy én szeretem: könnyedséggel és örömmel.
Egy napja érkeztem, és már tele a világom meglepetésekkel: itt van például Albi, a kutya. Nem tudtam, hogy egy kutyás családhoz jövök, és 10 perccel a megérkezésem után már az ölemben ül… A két kislányról tudtam, ők nagyon édesek a kétnyelvű kommunikációnkkal közösen varázsolunk…
A vidéki Anglia, pontosan olyan, ahogy a filmekben.
Dimbes dombos, zöld mezők, kőkerítések, keskeny utakat hatalmas fák szegélyeznek. Birkák és marhák legelnek, sehol egy ember. Poirot jelenetek helyszíneit vélem felfedezni, mire kapom az információt: inkább a Kisvárosi gyilkosságok sorozat helyszíneit keressem az emlékeimben, mert azt valójában itt forgatták! Oh, Barnaby felügyelő, hát itt, ennél az asztalnál iszogattad a sörödet? Mindig szerettem az olyan helyszíneket, amiket a filmesek is lenyűgözőnek találnak.
A reptér is különleges, még a II. Világháborúban építették és itt gyakorolták a fel- és leszállást szélsőséges időjárási körülmények között, konkrétan erős szélben. A mi landolásunk is egy klassz gyakorlat volt – amint kiért a gép a felhők közül, rázkódott, billegett, aztán kissé megdobva magát földet ért.