Hónapokkal ezelőtt jött egy olyan érzésem, hogy tanulni szeretnék valamit. Igaz, a munkám is egy folyamatos tanulás, amikor tolmácsolok, akkor is folyamatosan tanulok, és most az az érzés jelent meg, hogy az üzletem küld el engem továbbképzésre.

Amint megfogalmazódott ez a gondolat, pár perc múlva megjelent egy hirdetés egy kétnapos képzésről, ami most húszezer forintba kerül, és könyvet is kapunk hozzá. Mivel régről ismertem az előadót, és ráadásul hétközben volt ez a két nap, már regisztráltam is.

Üzleti szempontból nagyon érdekes dolgokat tanultunk és sok mindent ismételtem, amit rég tanultam, de valahogy ezután a képzés után is maradt egy üresség…

Aztán egyre többször megjelent a kártya előttem.

Nem voltam híve a kártyavetésnek, sőt, kifejezetten elleneztem. A nézőpontom szerint mindegy, hogy milyen lapok vannak az asztalon, az elemző belerakja a gondolatokat a vendég fejébe és ő megteremti, amiket hallott. Aztán évek múltán, amikor visszagondol az elemzésre és az időközben megvalósult változásokra az életében, határozottan kijelentheti, hogy milyen igaza volt a kártyának! És még jobban berögzíti, még jobban függővé teszi az életét a kártyától vagy a jóslástól.

Ezzel szemben az én berögzült nézőpontom az, hogy senki és semmi – még a kártya sem – tud nagyobb hatalommal, nagyszerűséggel bírni az életünkben, mint mi magunk, ha nem adunk neki nagyobb hatalmat és nagyszerűséget önmagunknál.

Akkor nézzük, mit adhat számomra, ha megismerkedek a Tarot kártya rejtelmeivel…

A tanárnőnk gyakorlatias, tapasztalt és hiteles volt számomra, rengeteg információt átadott nekünk és mielőtt ez megtörtént, egy pakli kártyát is vettem tőle. A megbeszélés után hazamentem és elkezdtem barátkozni a lapokkal. Kiválogattam a Nagy Arkánum lapjait és feltűnt, hogy 3 db I.-es lap van, azaz 3 db Mágus lap….

Megkérdeztem az oktatót, hogy ez helyén való-e, mire ő elkezdett szabadkozni, hogy nem nézte ő a paklit, ne haragudjak, hogy hibás paklit adott, szívesen kicseréli.

Dehogy cseréled ki!

Szerintem semmi hiba és semmi rossz nincs abban, ha a Tarot kártya ilyen módon figyelmeztet azokra a képességeimre, amiket ódzkodok elismerni.

Két Mágus lapot bekereteztem és ebben a mágikus hangulatban telt az egész kurzus.

Amit észrevettem még magamon ezekkel a tanulmányokkal kapcsolatban, hogy élvezem. Több éjszakán át, hajnalig nézegettem a lapokat, gyűjtöttem az információkat és alig vártam, hogy gyakorolhassak.

Két héten keresztül egy csomó kirakást készítettem, készítettünk. Volt, ahonnan jöttek visszajelzések és megerősítették a lapok üzeneteit. Mindenesetre elgondolkodtam azon, hogy is van ez most?

Hol van az a határ, ahol nagyobb hatalmat és nagyszerűséget adok a lapoknak és meddig tart az a határ, ahol hozzájárulásként, útmutatásként fogadom az energiáikat?

Vannak, akik teljesen függővé teszik az életüket a kártyától, szinte kényszeresen, akár hétről hétre olvastatják, és mindent a kártya üzenete alapján döntenek el. Teljesen átruházzák a hatalmat a saját életük felett. És vannak, akik befogadják az üzenetet, befogadják a lapok energiáit és útmutatásként használják.

Persze, sok mindent bele lehet magyarázni a kirakásokba és nekünk, akik hivatásuknak választjuk a lapok olvasását, kiolvassuk az összefüggéseket, tudatában kell lennünk annak, hogy a kimondott szó teremt. Külön figyelek arra, hogy érzékeljem, ki mennyire tud elvonatkoztatni a lapok jelentésétől és ki mennyire teszi függővé magát a lapok üzenetétől.

Szeretek játszani és mostanában a Tarot lapokkal játszom.

Reggelente húzok egy lapot, azzal a kérdéssel: Kedves Tarot, mit üzensz nekem mára?

És játszom azzal is, hogy telepatikusan igyekszem kitalálni, melyik lap fekszik előttem. Mint például ma: kiválogattam a Nagy Arkánum lapjait 0-10 között. Először leraktam 5 lapot, majd az 5 lap közül kiválasztottam ki azt az egyet, amit igyekeztem kitalálni.

Kapcsolódtam ezzel az 1 lappal és elsőként a Főpap képe jelent meg előttem. Aztán tovább játszottam és feljött a Szerencsekerék és a Császár. Egyetlen lap fekszik előttem és ez a három kép cikázott a lelki szemeim előtt. Akkor a három közül most melyik? Legyen a Főpap – gondoltam magamban…

Megfordítottam a lapot: Szerencsekerék.

Aztán megnéztem az arccal lefelé néző, talonba helyezett lapokat: Főpap és Császár – ez a két lap következett…

Véletlen?

Szerencse?

Varázslat?

Vajon éber voltam a lapok jelentlétére, vagy megteremtettem őket ebben a sorrendben?

Igazából mindegy. A játék a lényeg – és ez a játék hatalmas hozzájárulás ahhoz, hogy elismerjük azokat a varázslatokat, amik belőlünk fakadnak.
Hasonló gyakorlat, a telepatikus képességek ébresztése benne van a Quahuko programban is!