
Transzformáló utazás egy egzotikus országba
Egy hét egy egzotikus országban, Azerbajdzsánban, egzotikus útitársakkal.
Egy külső, belső utazásra hívtuk a résztvevőket és induláskor magunk sem gondoltuk, hogy mekkora változások fognak itt történni és azt sem, hogy az elemek mekkora hozzájárulások lesznek ebben az átalakulásban.
A történelem, a helyi látnivalók felsorolását megtalálhatjátok bármilyen leírásban. Megerősíteném a hírt, ami igaz: Baku tiszta. Nagyon tiszta. És ahogy kimegyünk Bakuból, a környékéről is ezt tudom elmondani. Még az ipartelepen sem fújja a szél a szemetet, és a városban, a piac környéke is szemet gyönyörködtetö látvány.
Ebbe a tiszta térbe érkezett meg a kis csapatunk, hozva magunkkal a mindenféle elakadásainkat, korlátainkat, lelki szemetünket és a szándékot, hogy ezt megváltoztatjuk – mindenki a maga tempójában. Már első éjjel, konkrétan hajnal 1 órakor előkerültek a pragmatikus eszközök a tudatosság tárházából és napról napra egyre több dologra néztünk rá egyre több szemszögből.
Hogyan néz ki egy ilyen transzformáló utazás?
Összeszedjük, hogy mi mindent szeretnénk behozni témaként.
Ha semmi nem számítana, akkor mi mindent változtatnánk meg a belső világunkban – elvárások nélkül.
Összeszedjük, mi mindent szeretnénk a helyszínen megnézni – ami az időbe és az időjárásba belefér.
Összehozzuk a helyi látványosságokat a személyiség fejlődés lépéseivel.
A megérkezés – vízum kell Azerbajdzsánba- mondhatnánk, hogy nem volt zökkenőmentes – várnunk kellett majdnem egy órát, hogy érvényessé váljon a vízumom… Elvileg fel sem ülhettem volna a repülőgépre – ez is rendben van így… De én sem?
Az első napokban sokat esett az eső, ezt kihasználva múzeumokat jártunk és a wellness részlegben élvezkedtünk. Ennek a szauna kályha kevésbé örült, mert bizony szikrázott, berregett, amikor a rálocsolt víz elérte az elektromos alkatrészeit.
Így vagy úgy, kivágtuk a biztosítékot.
Az időjárás előrejelzés alapján kiválasztottuk az első kiránduló napunkat, az első napsütéses napot.
Gobustan – 20 ezer éves múlt, barlang rajzok, karcolatok, csodás kilátás a Kaszpi tengerre.
Innen mentünk egy különleges természeti jelenség helyszínére, az iszap vulkánokhoz – a víz, a gázok, az olaj és a föld elegye buggyan fel csendben a mini kráterekből és hol gyorsan, hol lassan simul bele a már meglévő kráter hegyek oldalába egyszerre építve és rombolva azokat.
Jártam már jópár helyen a világban, de ilyen, vagy ehhez hasonló jelenséggel még nem találkoztam. Emlékeztet a Kis Herceg bolygójára….
És megmutatja számomra azt, hogy a változás nem kell, hogy szikrázó, robbanó és zajos legyen, akár lehet kedvesen simulékony, látványos és hatékony, mint amikor az iszap lefolyik és belesimul a talajba.
A Föld után a tűz a napirendi pontunk.
Az Absheron félsziget alatt a föld rétegei bővelkednek földgázban és ez utat keres magának a szabad ég felé. Ahogy szivárog a gáz a rögök között, játékos lángnyelvek csapkodnak fel. Beledobjuk a tűzbe az égetni valóinkat, elakadásainkat, korlátozásainkat és indulunk tovább: Athasdag – Tűz temploma felé.
Agy középkori szerájba csöppenünk, az egykori Selyemút egyik állomása, az építmény közepén az öröktűzzel. Érdekes jelenség ez is.
Másnap esik az eső –
a víz kimossa még az elakadásokat, feloldja még a korlátokat, mi pedig a szakadó esőben átsétálunk a modern művészetek múzeumába… Történelem, festmények, szobrok, zene, szőnyegek, különböző kiállítások és hatalmas old timer autó gyűjtemény – záróráig járjuk a modern épület labirintus szerű szintjeit.
A sok órás bolyongás után visszatérünk a hotelbe és megérkezik az égi jel – ami eddig is megmutatkozott azzal, hogy az egyik szobában hideg volt. Mondtuk a vendégnek, menjünk a recepcióhoz és cseréltessük ki a szobát, a válasz: jó lesz ez! Hát estére egyértelműsítette az üzenetet az Univerzum…. Ezt nem tudtuk volna sem megszervezni, sem megrendelni, sem alakítani, és mostmár figyelmen kívül hagyni sem: az hideg appartement fürdőszobáját elöntötte a trutyi. Nem szennyvíz, mert nem volt büdös, de trutyi volt, az tagadhatatlan.
És a szoba vendége nem akarta lecserélni a truryis szobát…
Elég egyértelműen jelezte a tér, hogy ideje az érzelmek áramlását beindítani, ideje mást választani, de ez még várat magára. Márpedig meditálhatunk a világ végéig, plusz egy napig, oldhatjuk az oldanivalókat, tisztíthatjuk a tisztítani valókat és tisztíthatjuk a teret is szorgalmasan, addig, amíg nem választunk, csak választgatunk, addig nem lesz változás….
Az elemek támogatják a konzultációink eredményességét, az erőfeszítéseinket – másnapra újra elöntötte a trutyi a szobát és végre a tulajdonos választott valami mást.
És az Univerzum cuki: sokkal jobbat, szebbet, nagyobbat ajándékozott.
Elállt az eső, kimerészkedünk a szabadba. Irány metróval az Icherisheher, Baku belvárosa, szintén a Selyemút egykori állomása, 11-12. századi épületeivel, bazáraival, árusaival – csak férfiak !!!
A kulturájukból adódóan a nők nem invitálhatják be a járókelőket a boltjukba vásárolni. – kávézóival és éttermeivel vár ránk. A Flame Towers -hez (Láng tornyokhoz) gyalog nekiindulunk – természetesen toronyiránt, így a kétszer 3 sávos, autókkal sűrűn telített utakon bátran át kellett vágnunk, hogy ne kelljen nagyot kerülnünk.
Felértünk a dombtetőre, a történelmi emlékparkból a kilátó teraszra kiérve muszáj volt a széllel viaskodni – intenzíven bekapcsolódott a negyedik elem is a transzformatív kaland túránkba az ötöd elem, a szer-elem pedig a témáinkból adódóan folyamatosan jelen van.
Estére megtaláltuk Baku legklasszabb éttermét a Club 145-öt.
Az utolsó napon még volt időnk egy hatalmas sétára a tengerparton – a világ legnagyobb zászlaja leng az erős bakui szélben a Kaszpi tenger partján – igazán szemet gyönyörködtető, méltóságteljes látvány.
Tavasszal újra jövünk!



A kommunikáció nem ott kezdődik, ahol gondolod.
Jelentkezz most a kvantum hullám kommunikáció programra, és kezdj el olvasni a szavak között.
